Natalia Kubasi: Valahol Európában

vasárnap, május 08, 2016 / No comments

Számomra ismeretlen vizekre hajóztunk, egy kis városkába nem messze Avignon nyüzsgő utcáitól délre. A délutánt pont ezért akartam felhasználni egy kis turistáskodásra, mert abba eléggé jó vagyok: elveszi, fotózni, megismerkedni a hellyel. Az elején még a város nevét sem tudtam, de jó volt kiszabadulni mégis egy zárt világból. Most kivételesen nem egy kalitkába zárt madárként vettem be a várost, hanem egy szabad madárként, aki épp csak elhagyni kívánta a fészkét.

Az út mellett haladva került egyre közelebb a város, és bár voltak instrukcióim, nem voltam sokkal könnyebb helyzetben, pedig csak egy szupermarketet kerestem valahol dél-Franciaországban. A nyüzsgő játszótér mellett elhaladó bácsit kérdeztem meg, hogy mégis merre, de a „shop” szó úgy látszik még nem teljesen nemzetközi. Hallgattam a megérzéseimre, csattogtam befelé, miközben a 21. század eszközeinek segítségével adtam le a drótot a kontinens másik szegleteibe. A játszótér után egy árva lélek nem volt az utcán, egészen megszokható ez a furcsa francia szieszta, ami önműködően működteti a boltokat, így végül egy először eperboltnak hitt üzletbe mentem, ahol a shopping szó már sokat segített rajtam. Mint kiderült ez egy zöldséges volt, csak az epreket legeltette a napon. Miután sikerült activityznünk, kaptam egy szem epret. De még milyet? Mézédes, ami a gyermekkorodra emlékeztet, amikor tonna számra tömted magadba a kis epreket nagyanyád kertjében. Vagy máshol. Egy szedd magad földön. 10 méter múlva már fordultam is vissza egy kis dobozkáért, ami minden centet megért.

Egy nagy kerülő, és némi tourinform után már célegyenesben voltam, és boldogan konstatáltam, hogy végülis teljesen meg vagyok elégedve a várossal. Nem túl nagy, de helyes kis utcák vannak benne, és az idő sem rohan bennük. Nem menekülni akarsz, hanem andalogsz és egy kis friss levegő után máris sétálsz vissza az új otthonodba.

Mennyit jelenthet egy-egy pillanat, nem debár? Az első benyomás mindenhol fontos, mindegyik fél részéről. Ha megérkezel valahova, akkor általában próbálod hozni a legjobb formádat – mondjuk ha egy jó randira készülsz, vagy éppen állásinterjúra. Aztán megérkezel. Érzed? A hatodik érzék, vagy nevezzük bárminek valamit súg. Általában igaza van. Nem kell túlkomplikálni, de a szikrát mindenki érzi.

Hát én most érzem. Valamiért újra itt vagyok ezen a folyón, és sok egybeesés is van nevekkel, nemzetekkel. A szikra meg volt, édes az álom a nem emeletes ágy puha matracában süppedni éjjelente, megbecsült és emberként viselkedő emberek között lenni. Eddig nem csaptak be a megérzéseim, szóval egy nagy pozitívum a repülőutamtól kezdve az új chapter in my life. Sokszor nem az a fontos, hogy milyen sokat dolgozol, hanem az, hogy megbecsülnek-e.