A SOKADIK ELSŐ RANDEVÚ

Nem először fogok készülődni. Ez nem az első randink, mégis egy örökkévalóságnak tűnő 128 nap után ez mégis az első randink lesz. Érzem, hogy deja vu lengi körbe ezt a szót, hogy randevú, mert nem most először fogok izgatottam kilépni a repülőtér érkező oldalán képzeletben kiterített vörös szőnyegére. Izgatott várakozás ez, az utolsó napok már nem is arról szólnak, hogy éppen hol vagyok és mit csinálok, hanem az első randi előtti izgalmas kérdésekről: mit vegyek fel, milyen sminkem legyen, mit vigyek ajándékba – azaz hány liter pálinkát szerezzek be a barátnőm apukájától, hogy mindenki boldog legyen Péterváron?

Szentpétervár is egy szerelem. Lassan két éve kezdődött, de valami már régebben megfogott benne. Kezdetben csak egy nagy város volt, ahonnan 6 éve kaptam egy kulcstartót Anyukámtól.  Egy orosz vendége hozta neki, egyszerű, a Kazinskiy Katedrál kupoláját lehet pörgetni a kis tengelye körül és pörgettem is éveken keresztül. Hogy ez akkor jel volt, nem tudtam… Akkor 2014 szeptemberében izgatottam hagytam el Liszt Ferit Pulkovóért, ahova fél nap utazás után érkeztem meg. Még mindig emlékszem, hogy mennyire boldog voltam, hiszen valami új kezdődött. Egy új szerelem. Ahogy másoknak Budapest, nekem Szentpétervár a nagyvárosi szerelmem. Mindig van egy új arca, és még most is tartogat meglepetéseket, ugyanis ez lesz az első nyári randevúnk. Hogy lehetnék szerelmes egy városba? Hogyan tudnék csordultig megtelt boldogsággal végigsétálni a Nevskyn, vagy éppen a kedvenc kávézómban levendulás lattét szürcsölni? Szerelemből…

Mert a jó dolgokra várni kell. Ahogyan én is vártam az új smaragdzöld ruhámra, amit évek óta kerestem fél szemmel. Aztán amikor csak egy sétára indulsz el és csak egy rövid eszkortolást vállalsz be egy barátnő részéről, akkor futsz bele a ruhába. Egyszerű, virítóan smaragdzöld, ami tökéletes kiegészítője lehet a cseresznyevörös hajamnak. Minden tervezés alatt, képzeletben már rajtam van a fehér fülbevaló a hozzáillő nyaklánccal, fehér óra és egy egyszerű papucs. A sminkem üde, semmi túlzás, vagy erős rúzs, az egyszerűséget végre sikerült eltanulnom. „A kevesebb több”, ami mindenhol igaz.

Képzeletben már a nagy bőröndömmel tartok a reptérre, hajnali órákban járunk, az emberek még bódultan mászkálnak az utcán a reggeli kávétól várva a csodát. A reptérre tartó busz persze tömve van, sokan biztosan első randevúra igyekeznek. Én a smaragdzöld ruhámban ülök a nagy bőröndömmel, nyomkodom a telefonomat és életjelet adok. Nem tud felbosszantani a nagy sor sem a check in pultnál, mert tudom, hogy hamarosan hozzájutok a reggeli kávémhoz. Az egyik legjobb hely persze a szürcsöléshez a repülőtér. Fél óra me time és máris beszállás a gépre, nosztalgiázós hip hop szól a fülemben, szállunk a felhők felé, én pedig vissza az időben… Sok véletlen egybeesés okán szállok most vissza hozzád, Szerelmem.

Az átszállás után még több izgalommal szállok fel a célállomás felé tartó gépre, számolom a perceket, váltom az időzónát, a szívem a torkomban van már, agyban már a leszállás utáni percekre gondolok, ami mindig álomszerű. A leszállás hamar megy, az országba bejutás már kevésbé, a szívem még inkább zakatol, a vízummal szerencsére nincs gond, a bőröndöt is sikerül megszerezni, így a kijárat helyett még egy gyors csekkolás vár rám a mosdóban. Ez az a bizonyos első randevús izgalom, amikor szinte remegő kézzel frissítem a sminkemet, hogy minden tökéletes legyen. 128 nap, de mi nem változtunk. Először balra, majd jobbra fordulok és nyílik a fotócellás ajtó. Nem mintha nem ismernélek fel, de szemüveg nélkül nagyon lassan zoomolok és te mindig valahol hátul ülsz, mert a vízumellenőrzés rettenetesen hosszú. Hiába tartjuk a kapcsolatot a leszállástól, én elhúzom az időt a tökéletesítéssel, így már tényleg csak remegő lábakkal talállak meg. Te pedig csak vigyorogsz a full cap-edben, így nekem csak Jay-z-t kell keresnem a tömegben. Nem nehéz kiszúrnom téged a virágcsokorral, ilyenkor mindig királylányként érzem magam. Végre ideértem. Hozzád.

• Next VISSZA A FEDÉLZETRE
• Previous A CUP OF MAY