Home
Franciaország
,
Lelkibazdmegolásaim
,
utazás
UTAZZ VELEM - AVIGNON & TAIN L'HERMITAGE
péntek, augusztus 12, 2016 / 4 Comments
Olyan gyorsan megy az idő, mégis a pillanatban olyan
lassúnak tűnik az élet: még egy mozdulat, még egy nap, még egy hét, aztán
mégiscsak mindjárt vége a nyárnak. A 2016-os nyár, mint egy pillanat, úgy
röppent el felettem, hiszen olyan,mintha meg sem történt volna. Álmodtam két
hét valóságot júliusban, de most távol van az otthoni életem, én pedig
hullámzóan élem meg a sivár ittenit, Franciaországban.
Mostanában sűrűn kell pozitívumokat keresnem, hogy jó, hogy
itt vagyok (pont ezért fogok írni hamarosan a hajós élet előnyeiről és
hátrányairól), oka van annak, hogy itt vagyok. És nem feltétlenül azért
gondolkodom ezen annyit, mert otthon lennék (bár el tudnék viselni néhány
szürke hétköznapot), ugyanis nagyon jól tudom, hogy otthon még jobban sírna a
szám, de a mindennapos melótól azért be tud csavarodni az ember. A táj hetente
ugyanaz, meg vannak a bejáratott útvonalak, nehezebben is mozdul másfele az
ember. De azért néha sikerül. Pont ezért is találtam meg ezt a cuki
párducmintás fotelekkel teli French Coffee Shop nevezetű helyet Avignonban, amikor
az umbrella street-et kerestem fotózásra. Ma pedig pont úgy készültem a
kávézásra, mint egy randira. Szerencsére korábban végeztünk a reggeli
műszakkal, így fél óra alatt emberré varázsoltam magamat (úgy, hogy volt olyan
munkatárs, aki alig ismert meg – ennyit ér az uniform :D), és elsétáltam a kis
kávézóba a laptopommal. Lehet, hogy meg vagyok húzatva és azért érzem így, de
végre magaménak kezdem érezni Avignont. Egy kávézó kéne ehhez? Lehet, hogy azért
szeretem a kedvenc városaimat, mert hatalmas mennyiségű kellemes kávézó – me time
helyek – van bennük, én meg ezektől otthonosan érzem magam?
Aztán vannak sailing-elős napok, amikor délután hasítunk a
vízen, de mázlink volt a héten, és az egyik kis városban, Tain L’Hermitage-ban
is hamarabb végeztünk, így végre elnézhettünk a csokimúzeum shopjába. A
múzeumot nem ajánlották, mert tévén keresztül lehet megnézni, hogy hogyan
készül a csoki, így csak kóstolni mentünk. Csoki-undoritiszem lett :D
Related Posts
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
az a körtelé honnan van? meg mernék esküdni, hogy mikor kint au pair-kedtem, a kinti családommal ugyanilyet hoztunk Mirmande-ból az ország másik felére haza, és elvileg ez ilyen "csakottkapható" cucc, vagy ilyesmi :D
VálaszTörlésA kis városka kis bódéjában vettem a Rhone mellett :D De elég jó volt :)
TörlésMar nagyon vartoam a kovetkezo postot!
VálaszTörlésMer nagyon ugyesen chinalsz minden!
Vigyaz magadra.udv.olga
Köszönöm Olga! Vigyázz magadra, puszi :)
Törlés