MŰKÖDŐ KÉPLET = -7 KG | MY FITNESS JOURNEY

Helló, my fitness journey! Igen, újra.

Sokat gondolkodtam, hogy elkezdjem-e újra írni a drágalátos MFJ posztokat, mert már annyiszor kezdtem újra, hogy már nekem is herótom van tőle :D  De ha őszinte leszek, akkor 10 éve is ezzel kezdtem a blogos „pályafutásomat” belecsomagolva mondjuk néhány kávés meg utazós posztba. Minden a nagy átalakulásról szólt, de mivel az életet sem lehet kőkeményen szétválasztani területekre, ezért szépen mindig beivódtak az aktuális történések, lelkibazdmegolások, utazások, amik hol színesítették, hogy megfűszerezték az utat.

Az elmúlt év utolsó néhány hónapjában nagyon rá voltam kattanva a közösségi médiára és sok dolognál éreztem egyfajta nyomást, hogy „ezt most kéne, nem kéne, mit gondolnak mások, mit gondolok én 5 év múlva, ha ezt megosztom” és a többi. Ugyanígy voltam az életmódváltós írásokkal is, hogy leginkább csak folyamatos bukást és önseggberúgást olvashattok, de szerencsére sikerült teljesen elhatárolódnom ezektől. Ha egy embernek is megéri elolvasni a szenvedéseimet, akkor már megérte :D

Pont ezért kevésbé is volt fókuszban mindenhol máshol is az, hogy megosszam mit eszek/edzek/csinálok a most már nem is életmódváltásnak, hanem inkább életminőség-javításnak nevezett utamon. Nem volt hatalmas nagy elhatározás bennem azon a bizonyos napon 3 hete, szimplán csak sok-sok tervvel készültem az új évbe. Nem tudom hány módon írtam le a céljaimat 2020-ra, és most az egyszer minden bodypositivity és szexifehérneműs csajok, akik a testideált formálták a dreamboardomon- lekerültek és helyettük az én 6 évvel ezelőtti fotóim virítanak mindenhol. Hosszú út volt eljutni ide, mert ami akkor még rég „nem elégnek” tűnt, most már boldogan elég lenne. Persze azt nem tudom, hogy akkor is elég lesz-e, ha esetleg ugyanoda jutok, de kezdetnek végre saját magamból táplálkozom.

Sőt, ezt annyira bevetettem, hogy az 5-6 évvel ezelőtti naplómat olvasgattam vissza folyamatosan, amikor is szerencsére buzgón körmöltem a napi kajáimat, testmozgásokat, így konkrétan le tudnám nyomni ugyanazokat a dolgokat. Szóval ez most olyan nagyon back to the basics.

2014 ÁPRILIS

Maga a kattanás is olyan, hogy nem is hiszem el, hogy ilyen könnyen ment. Bár elkiabálni nem akarom, mert 1 hete is szerettem volna posztot írni, aztán majdnem zabálás lett a vége :D Talán ez a legnehezebb az egészben, hogy tudom, pontosan tudom, hogy mit és hogyan kell csinálni és egy darabig megy is – mint most -, de nem tudom, hogy ha jönne valami olyan történés, amitől a kajához fordulnék, akkor azt hogyan kezelném. Nem mondom, hogy nem voltak meg a kis völgyek az elmúlt hetekben, de sikerült abszolválni azokat a napokat is úgy, hogy tartom a töretlen „no binge eating” vonalat. 2 hete és 3 napja nem volt zabálásom, woopwoop!

Mindent ugyanúgy csinálok, ahogy sokszor is tettem, amikor sikereket értem el e téren. A myfitnesspal és ezzel együtt a telefonom még inkább hozzám nőtt és a megadott kcalt eszem. Nem buzdítok senkit sem erre, tudom, hogy nagyon sokan ellenzik, meg macerásnak tartják, de mindenkinek meg van az a módszer, ami kényelmes és működik. Ha tudnám rendesen tartani a mennyiségeket és nem élnék 15 éve zabálási kényszerrel, akkor valószínűleg elég lenne, ha egészségesen főznék és addig ennék, amíg nem érzem, hogy tele vagyok. Sajnos én ezt még nem ismerem. Bármennyire is viccesen hangzik, de ezen a héten éreztem olyat sok éve először, hogy valami már sok lenne és nem kell megennem – de mégis megettem. De legalább már felfedezek ilyen dolgokat.

Ha kajáról van szó, akkor minden, ami 10 perc alatt mosogatással meg van a konyhában, rákattantam a pesztós mozzarellás tk tésztára, avokádós sokmagvas kenyérre, zabkására és hasonlókra. Biztos tudnám sokkal színesebben is tenni, de teljesen megfelelő ez a rotáció, mindig tudok máshoz nyúlni, amit éppen akkor megkívánok (legyen éppen sóshoz vagy édeshez kedvem) és mindig van olyan snack otthon, amihez vészhelyzetben nyúlnék. És ami még fontos, hogy sikerült mindent a konyhába száműznöm, és nem tartok élelemraktárat a szobám egyik titkos fiókjában. Step by step, de haladok.

Emlékszem, hogy néhány éve készítettem egy videót, amibe sikeresen belefutottam még január első napjaiban, és konkrétan megveregettem a saját vállamat, hogy milyen bölcsen mesélek a nagy életmódváltós tippekről, pedig basszus Nati, tökre igazad van! A képlet teljesen egyszerű: ha nem vagy topon, akkor térj vissza a biológiai szükségletekre: jól eszem, jól alszol, eleget iszol és mozogsz? És bumm. Ez lett ismét az alap. Nézzétek meg a videót, ha egy kis motiválás kellene, köszi fiatalabbNati, hogy motiválsz :D

Az egyenlet másik fontos eleme tehát az edzés. Szerencsére januárban elég erősen marketingelik az edzés lehetőségeket, és sok helyen ingyen is ki lehet próbálni őket, így voltam én is kettlebellezni, találtam tánclehetőséget a közelben, és újra felfedeztem a 30 day fitness challenge appot. Sőt! Hirtelen felindulásból még futásimitálásba is kezdtem, szerencsére nem egyedül! Ez jelenleg szünetel egyébként, de két hősies körön túl vagyunk, viszont a hirtelen jött életmódváltásba másfél hét után kezdtem kihullani és a testem kicsit megadta magát. Semmi extra nem történt, a szokásos takonykór, meg dáthaság, amiből sikerült magam kikúrálni, de azért nem toltam túl az edzéseket – hosszabb időre nem szeretnék kiesni.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

„We can dance until we die” 💃🏼 ⁣⁣ ⁣⁣ One of my goals for 2020 was to start dancing again. Thanks to @dance_with_lena it happened faster than I could imagine. And thanks to my new international friends we already have a crew after 2 classes 😀 @anjakorade @martuchi_h @karinadi312 💪🏽❤️⁣⁣ ⁣⁣ Az egyik tervem 2020-ra az volt, hogy újra táncolni kezdjek. 12 éve kezdtem el hip hopozni, talán az egyik legjobb döntés volt az életemben, hiszen nem csak a hozzám illő edzést találtam meg benne, hanem sok-sok olyan embert, akik még a mai napig is fontosak az életemben. ❤ ⁣⁣ Az év eleje sok-sok új energiát hozott többek között az életmódváltásban is (amiről majd hamarosan írok), viszont az tényleg nagyon fontos, hogy megtaláljuk a hozzánk illő edzést. Nekem a tánc sosem volt „kötelező” elem, sosem nyafogtam, ha el kellett indulni edzésre, a fő motiváció a csapat volt, na meg a kedvenc zenéim, amiket végre nagy hangszórókból bömböltethettük. Sok év eltelt, a lelkem mozgása még a régi, a testemé már nem, de tudom, hogy úton vagyok és talán a nem is olyan távoli jövőben megint én nézek szembe magammal a tükörben :)⁣⁣ andofcourse lesz ez még jobb is 😀

Natalia Kubasi (@nataliakubasi) által megosztott bejegyzés, Jan 21., 2020, időpont: 1:43 (PST időzóna szerint)

Ami még talán hatással van rám, sőt nem is kicsit, az a nap hiánya :D Mióta elköltöztem azóta még kevesebb napfény jut el hozzám, emiatt nehezebben megy a kelés, és mire felpörgök addigra este van. A reggeli edzéseket szinte el is felejthetem, mert örülök, ha 9-10 fele kikászálódom az ágyból. Szóval a motivációval vannak néha problémák, de ahogy rengeteg youtube-videóból megtudtam – és már pedig ezek biztosan hiteles források :D – a motiváció nem örök. Ez tuti, és ez hiteles, higgyétek el :)

Két és fél hete (Nati most jött rá, hogy még csak ilyen rövid ideje tart, pedig már majdnem egy hónapnak érzékelte) vágtam bele és már lassan 7 kilótól megszabadultam, woohoo! Persze ilyenkor mindig hozzá kell tennem, hogy bálnatestből könnyű ennyit leadni és persze víz, meg ilyenek. Tudom. De pszichológiailag talán ezek az első hetek a legfontosabbak, legalábbis nálam. Ha ilyenkor sikerül megoldani az egyenletet mindennap, akkor gyanús, hogy ez még működhet így tovább is.

Szóval köszi 2020, hogy jöttél. Nem tudom mi van, de olyan olajozottan megy minden, mintha mindig is így kellett volna lennie. Jövök legközelebb is, hajrá mindenkinek, aki életminőség-javításon dolgozik bármilyen aspektusban! :)

Valamint próbálok majd többször bejelentkezni, próbálom félrerakni az elvárásaimat, miszerint egy posztminőségű dolgot kellene itt és most kiadnom magamból, mert anno csak napi firkantások voltak és inkább csak egy kis ablak a kis életemre. Na mindegy, ez még felkerül a to do listámra. :)