ÉRZELMI KURVÁK

Mire jók a rövid nappalok és hosszú éjszakák? Szürke, ködös idő, mindenki befásultan jön-megy, szinte csőlátással az aznapi teendőkre figyelve. Vagy épp befelé figyelve. Elmerengeni a világon, az élet nagy értelmét keresni/megtalálni; visszanézni a múltba, hogy mi volt jó, meg mi lett volna, ha … Aztán ezzel együtt előre is tekinteni, mert az élet nem áll meg és attól, hogy a jelenben élünk, attól még előre is kell tekinteni, hogy megbizonyosodjunk arról, hogy a jó úton haladunk a valami felé.

Aztán jön egy másik gondolatfoszlány: elkurvult világban élünk. Amennyire a közelben érezzük az embereket magunkhoz, ugyanolyan távol vannak a valóságban. Több ezer kép, szavak egybemosódása napi szinten, amelyek nem festenek egyértelmű és valós képet senkiről. Láthatatlan madzagokba kapaszkodunk, amik igazából csak a fejünkben lógó marionett bábuk mozgatói.

Sosem lehetünk biztosak másokban: arról, hogy mit éreznek, gondolnak valójában az nem egyenértékű egy Facebook-falon hagyott 69 karakterű „állapottal”. És bár napi szinten több száz ilyesfajta inger érhet, ez mégis csak az életünk körül levő burkot erősíti. Valahol összekapcsol ez a burok mindent mindenkivel – és mindenkit mindenkivel – ugyanekkor el is határol minket a való élettől.

Sok mindenünk meg van, mégis kevésnek érezzük. Minél többet adunk a képzeletbeli burkon keresztül, annál kevesebbet érzékelünk befelé jövet. Kell a megerősítés, egyfajta lelki ribancság alakul ki. Kell az elismerés, más ember figyelme, de hiába a nagy dózis a közösségi élettereken, ami tényleg elér hozzánk, az elenyészően kevés. Nem a darabszámra gondolok, mert abból bizony van egy jó nagy merítés. Napi tízszer jön egy piros kis szám jobboldalt, narancssárga szívecskék tömkelege, még egy kis madárka csicsergése, a drog hatni kezd. Látszólagos boldogság, de a színfalak mögött tényleg ez a fajta boldogság van? Vagy csupán ribanc-módra gyűlik a sok-sok szám, és elismerés?

Kialakul egy függő állapot: kell a közvetlen ránk irányuló érzelemtöbblet. Még  több, és még több, és még több helyről. Nem elég egy emberé, és itt jön a lelki kurvulás. Mert mindeközben menő szinglinek lenni. Hogy hol a kapcsolat két jelenleg elég távoli felvetésnek? Élvezzük az életet, barátokkal vagyunk, felfedezzük a nagyságos lelki pöcegödröt, keressük az igazit nem csak körülöttünk, de magunkban is. Felszínes világ ez, és nem mondom, hogy nem lehet kiegyensúlyozott életet kialakítani (egy időre), de hogy valaki huzamosabb életet ideig erre vágyjon, azt kétlem. És pont itt jön a már fent említett lelki ribancosodás. Nem lehet megállapodni, sosem jó az aki lehetne, valami hiányzik, és azt a kis gödröt a lelkünk mélyén meg lehet tölteni más valamivel. Vagy más valakivel. Amíg van lehetőség másra, többre, addig nem elég egy teljes figyelem. Amíg van lehetőség, addig minden lehetőségre adunk. Egy-egy bók kicsikarása, vagy csak szimplán egy bók fogadása, máshol pedig lelkibazdmegolás, megint máshol egy másfajta lelki-tuning. A rendszer nem csak kapokból áll, ugyanígy mi is benne vagyunk, így adnunk kell. Magunkból.

A lélek egy idő után aztán elkurvul. Nem azért, mert így akarnánk, csak a nagy közösségi lét által több mindenhez kapcsolódunk, vagy ami még fontosabb: több mindenkihez. Feneketlen űr lesz, amit elég nehéz telepakolni a kiegyensúlyozottsághoz szükséges érzelmekkel, motivációkkal. Elkezdi felzabálni a körülöttünk levő, hozzánk kapcsolódó emberek érzelemkapszuláit, amit tőlük kapunk.

Nem direkte kihasználás ez, csak a felgyorsult világ által belénk vájt lyukak többszöri (néha ideiglenes) betömése. Könnyen jön, könnyen megy. Értékes tömések ezek legtöbbször, de még sem elegek. Bármikor készen állunk egy újabb adagra, túladagolás szinte lehetetlen.

Ezt amúgy kívülről elég érdekes nézni. Az a kapcsolati háló, ami körülöttünk van és tudjuk, hogy ki kivel áll – bármiféle – kapcsolatban. Látni, hogy ki honnan kapja vagy éppen kaparja össze az aznapi adagot. Lelkiszegény lenne, vagy csak épp nincs motivációja? Vagy a külső az pont olyan ami épp az ellenkezője a belsőnek: lehet, hogy kívül jól néz ki, de belül rohad? A nagy álarc nem biztos, hogy kellemes látványt nyújtana  az őt jól ismerő kórboncnokoknak. 

FACEBOOK | INSTAGRAM | TWITTER | G+ | ASK.FM
képek forrása: Pinterest