SZOKATLAN SZOMBAT I. - SZOKATLAN LELKIBAZDMEGOLÁS

Szokatlan volt a szombat. Az első szokatlan szombat, amit már a 2016-os terveimben is feltüntettem. Nem történt semmi különleges, nem utaztam el a városból, nem látogattam meg különlegesebb helyet, nem voltam külön programon sem. Viszont a nap sugaraival ébredtem, amik elől tényleg elbújtam még egy kis időre, hiszen végre megtehettem. A nagy súly, ami eddig húzta a vállaimat, és a lelkemet végre lekerült.

Előttem volt az egész nap, emlékeimben még a péntek esti filmek zakatoltak, a mostani életem is drámai, így vonzanak a hasonló filmek. Persze közöm sincs a történeti szálakhoz, de ahogy Eden is kiszabadult az ő pár éves fogságából, nos úgy érzem magamat én is.

Jó érzéssel tölt el a 3 héttel ezelőtt elkezdett életmódváltás, tényleg váltottam. Nem csak az étkezési szokásokon, amik ehhez szintén hozzátartoznak, sőt a folyadékbevitel, vagy a mozgás is hamar a részemmé vált, de mégsem ezek voltak a legfontosabbak. A rendszer, ami a helyes útra térített. Van úgy, amikor úgy érzed, hogy bár teszed a dolgod, te magad nem vagy ott 100%-ban. Akarod a változást, de sokszor csak szánalmas próbálkozásokat hagysz magad mögött, és bújsz el ismét lelked mélyebb pöcegödreibe. A rendszert nem lehet félig elkezdeni, „majd belejönni”. Legalábbis nem nálam. 180°-os fordulattal egy másik szinten kell folytatni mindent. A rendszert rendszerezni kell, kissé keretek közé szorítani saját magunkat, de csak addig, amíg magunktól nem hajtanánk végre öngyilkossági kísérleteket a himbálódzó kötélhídon. Sokszor meg lehet az illúziója annak, hogy volt egy váltás, de ha túl könnyen jött, akkor túl könnyen is fog menni. Sokszor lesznek veszélyes helyzetek, sokszor kell bizonyítani, de mindez megtérül.

Amennyi energiát fektetünk bele, annyi majd vissza is jön, de inkább sokszorozva. Mintha úsznál az óceánban egy áramlat mellett. Ahhoz, hogy közel kerülj bizony úsznod kell, ha nagyon messze vagy, akkor még sokat is ráadásul. De ahogy közelebb érsz az áramlat, néha besegít, és húz magához. Aztán egyszer csak beszippant és akkor te is száguldasz. Ez megtörténhet akkor, ha változol és pozitívan állsz a dolgokhoz. Először mindenből csak egy kicsi jó jön, lesznek kellemes pillanatok, aztán már a mérleg is inkább a jó dolgok felé húz. Jó emberekkel futsz össze jó időben, jó utakra tévedsz, jókor vagy jó helyen. Az áramlat egyre közelebb és közelebb húz, és amikor már bent vagy, akkor szárnyalsz. Euforikus állapotban vagy, hiszen minden megsokszorozódik körülötted, amennyit beleadtál, annak a százszorosa is visszajuthat hozzád.

Ha volt az életednek ilyen szakasza, akkor újból érzed, hogy megint ott vagy a pillanatban, ott vagy az emberekkel, a munkádban, a hobbidban, és mindenhol. Gerjeszted ezt az állapotot magad körül minden egyes nap, és nem kell hozzá semmilyen motiváló idézet, vagy képek tömkelege, csak te magad. Jól esik felkelni arra, hogy szabad vagy, nem nyomja semmi sem a lelked, hiszen te mindent megtettél.

A szombat reggelem ilyen volt: jókor voltam jó helyen, az agyammal is szintén az ágyamban voltam, majd lassan csoszogtam ki a konyhába a napindító reggeli elkészítéséhez, ami mellett nem maradhatott el a tejeskávém sem.

Az újra felépített rendszerem érezhetően működik és már ez önmagában boldogsággal tölt el. Egy dolog volt hátra már csak; csupán annyi, hogy a lelkemből kipaterolt dolgokkal egyetemben a szobámban is megtörténjen mindez.

Mennyi dolgot halmozunk fel életünk során? Biztos minden egyes koncertjegy, bkv-jegy, bordugó számítani fog? Régebben én is mániákusan gyűjtöttem mindent. Végül rá kellett jöjjek, hogy ezek csak tárgyak, de sokkal inkább fecnik, értéktelen dolgok. Ami fontos, azt már elraktároztam – az emlékeimben és a szívemben. A többinek mennie kell.

Órákon át szortíroztam, rengeteg olyan dolgot, amit egyszer azt hittem, hogy majd előveszek. Tudjátok olyan ez, mint amikor azt mondjuk, hogyha egy ruhát egy évig nem veszel fel, akkor az nem fog kelleni. Sok-sok dologgal van így. Félreértés ne essék, a naplóimat és tényleg személyes dolgokat nem dobok ki, de sok-sok kilóval lett könnyebb a szoba és bárki bármit mond, ezt érezni lehet.

A szokatlan szombat szokatlan estébe fordult, mert olyan barátnőmmel találkoztam, akivel már egy éve nem. Megünnepeltem a blog második születésnapját, az egyetemi sikereket és minden mást is.

A jó dolgokat nagy részben mi is előteremthetjük. Kell egy vezérfonal, ami mankóként szolgálhat sokszor, de mindenen mi változtathatunk. Ahogy sokszor hallhattuk: ha valaki nem változtat, annak még nem fáj eléggé…

FACEBOOK | INSTAGRAM | TWITTER | G+ | ASK.FM