Merj lépni – Miért ragadnak sokan egy munkahelyen?

Valószínűleg az egyik kedvenc témám, amiről imádok beszélni vagy másokat motiválni: ha valahol szarul érzed magad, akkor lépj! Legtöbbször ilyenkor munkahelyekről beszélünk, bár az élet sok területére is igaz lehet (párkapcsolat, barátságok, suli stb), de most fókuszáljunk a munkahelyekre.

Abban is biztos vagyok, hogy egy posztban ezt nem lehet teljesen körbejárni, ahány ember annyi sztori és motiváltság egy-egy munkahelyen maradásnál vagy éppen váltásnál. Én a saját szempontomból szeretném megközelíteni és bemutatni az én szemüvegemen azt, hogy miért kell és szabad lépni :)

Az elmúlt bő 10 év alatt rengeteg munkában kipróbáltam magamat, még több cégnél jártam, de egy valami nem változott: ha úgy éreztem, hogy ez nem az a hely, ahol a számomra fontos két dolog közül legalább egy teljesül, akkor lépek. Sokan nem tudnak még elszakadni attól sem, hogy nem kell egy munkahelyen leélni az életünket, hiszen ez ma már annyira nem is kivitelezhető. A világ változik, mi változunk és egyre nagyobb részben határozzuk meg, hogy mi mit is szeretnénk csinálni.

Amikor még diákmunkákat csináltam – és abból is volt nem kevés – akkor is próbáltam én állni a döntő pozícióban. A későbbi munkahelyeken szintén szerettem én lenni ebben a pozícióban, és ez az, amit sokan elfelejtenek: senki sincs belekényszerítve egy adott munkapozícióba, hiszen mi írtunk alá egy szerződést és tisztában vagyunk vele, hogy bármikor felmondhatunk a szerződés szabályaival megegyezően (és Magyarországon ez nagyon sokszor 1 hónapos felmondási idő).

Na de először térjünk rá az én aranyszabályaimra, amiket anno másfél éve, még a pandémia előtt egy HAB-találkozón is megosztottam (még egyszer köszi Réka, hogy létrehoztad az eseményt).

„Ha munkáról van szó, legalább az egyiknek teljesülnie kell: vagy keress vele kurva jól, vagy imádd amit csinálsz. Ha egyik sem teljesül, akkor lépned kell!”

Ez alapján keresek  vagy éppen lépek le egy munkahelyről. Az első része, miszerint nagggyon jól kell vele keresni szerintem egyértelmű: mindenkinek a saját életstílusához igazítva, ahol kényelmesen él, tud félretenni és minden extra dolgot is megtehet (utazás, hobbi). A mondat második felét kicsit részletezném, hiszen egyrészt nem lesz olyan munka, aminek minden négyzetcentiméterét imádni fogod, lesznek baromi unalmas, stresszelős részei, de ha két lépéssel hátrébb lépsz, akkor azt tudod mondani: igen, ezt szeretem. És ezt is érzed: hogy jól érzed magad. Meg van az a szintű kihívás benne, ami motivál, esetleg rengeteg feedback jön és  t é n y l e g  megbecsülnek. Esetleg számodra az a fontos, hogy hihetetlenül rugalmasan tudj dolgozni és ezt lehetővé teszi a munkahely, mert gyerek/suli/egyéb elfoglaltságod van. Akkor ez ugyanúgy egy jó munka, hiszen a te képzeletbeli listád első helyén álló tulajdonsággal rendelkezik.

És akkor a teljesen egyértelmű „tedd” a végén: ha egyik sem teljesül, akkor mit keresel ott?

Ezt próbáltam felmérni az instagramos kérdezőcímkével és ezek voltak a leggyakoribb válaszok:

-          félek, hogy nem találok másikat

-          nehéz otthagyni a biztonságosat a bizonytalanért,

-          nehéz lesz beilleszkedni

-          jó a csapat, nem akarom cserben hagyni őket/céget

-          szakmai fejlődés

-          félelem az újtól

-          ha valami nem jó, akkor biztos én vagyok a „kevés/gyenge”, meg kéne emberelnem magam

-          és a többi.

Páran szerencsére hozzám hasonlóan minden szívbaj nélkül tudnak otthagyni egy-egy helyet. Na de, akkor a fenti válaszokra én is adok válaszokat.

Először is a mérlegelés. Ha rezonál veled az általam feldobott „aranyszabály”, akkor is érdemes megkérdezned magadtól, hogy mi az, ami számodra jelenleg MOST fontos egy munkában/munkahelyben. Lehet, hogy éppen pénzt szeretnél gyűjteni, és simán beáldozod a szabadságod és dolgozol többet, vagy szeretnél szakmailag fejlődni, vagy szeretnéd ha egy jófej csapatban lennél, ahol ráadásul még értékelnek is. Olyan, ahol mindent megkapsz – nos. Good luck :)

Szeretek a realitás talaján maradni. Az egyetem vége felé és kilépve nálam fontos volt, hogy minél rövidebb idő alatt minél több pénzt keressek és valamilyen módon szabadnak érezzem magam – ezt mind megkaptam a hajózástól, hiszen 4-5 hónap után volt pár hónap szabadságom és utazgattam, amerre akartam. Amikor szerettem volna szakmailag előrelépni (legyen az bármi is), vagy éppen egy, a személyiségemhez és skilljeimhez passzoló munkát találni, akkor ezt kellett újrafeltérképezni.

Mindig le kell mondanod valamiről. Mindig lesz egy kellemetlen főnök vagy kellemetlen munkatárs, messzelevő munkahely, kevés/nulla homeoffice stb. Neked kell döntened, hogy mi az, ami kevésbé fáj a jelenlegi helyzetedben.

A fenti lista javarésze a saját félelmeinkből jön, hiszen félni olyan dologtól, amit meg se próbáltunk vagy legalábbis nincsen semmiféle információnk a jelenlegi helyzetről, addig ezeket magunkban kell megoldanunk.

A jó csapat elhagyása és a jelenlegi cég „cserbenhagyása” sokaknál felmerülhet. „Mert legalább bejárni szerettem”-gondolhatjuk sokszor. Nekem is volt ilyenben tapasztalatom, volt egy munkahelyem, ahol imádtam a kollégákat, főnököt, a légkört. Viszont azt is fontos észben tartani, hogy nem másoknak élünk, mások sem fognak miattunk ott maradni . Ha azok az emberek egyéb okok miatt elmennének, akkor már a légkör is megváltozna – nem is biztosan negatív irányba. Ne veszítsük el a célt, inkább tudatosítsuk magunkban, hogy a jelenlegi komfortzónánk nagy része más emberek miatt is kényelmes, de hosszútávon ez már nem lesz elég a maradáshoz.

Sok cég esetében könnyen lecserélhetőek vagyunk, sőt sokszor csak egy-egy szám a rendszerben. Ne felejtsük el, hogy egy szerződés keretében vagyunk egy cégnél, ahol tisztán le van írva, hogy hogyan is lehet véget vetni ennek a kapcsolatnak – mindkét fél részéről. A cég a te munkaerődet veszi meg, persze emberként nehéz lenne az érzelmeinket félretenni, de ebben a helyzetben is segítene (mármint ha csak azért maradnál, mert nem szeretnéd cserben hagyni a céget). Ha valamiért nem érzed jól magad (nem csak érzelmileg, pénzügyileg, egészségügyileg stb.) és a cég nem tudja kompenzálni eléggé vagy nem tud egyéb változtatást meghozni, akkor a munkahely ennyit tud megtenni, Te viszont elérted a határt, ameddig ezt tudtad tolni.

A munkahelyváltást sokszor messziről vizsgáljuk, amíg nem megyünk át rajta, addig csak sok szenvedést látunk, amíg az ember valahogy talál egy munkát. Körbelengi valamiféle negatív, demotiváló energia, mitöbb stressz, ami ezzel járna. Addig nehéz irányító pozícióban lenni, amíg a sarokban fekszünk és várjuk a történést. A munkaváltás nem akkor kezdődik, amikor kilépsz a régi munkahelyedről az újba.

A folyamat így zajlik (legfőképpen a saját tapasztalataimból merítve): minden szipi-szupi egy helyen, mert valamelyik pontja az aranyszabályomnak teljesült. Eltelik egy hosszabb időszak, sokat fejlődöm, belejövök a munkába, fizuemelés ha van stb. De valami hiányzik, nem érzem magam jól és ha olyan pontot érint a „nemjóérzés”, ami szinte a létfentartáshoz fontos (nincs elég pénz lakhatásra, kajára stb), akkor az ember elveszti magát (legalábbis nálam ez így szokott menni – nincs meg az egyensúly).

Jöhet a kérdés, hogy mi az, ami hiányzik, mitől érzem szarul magam? Napok, akár hetek is eltelhetnek mire rájön az ember, hogy mi az. A váltás már tudatalatt rég érlelődhetett, és még bőven messze vagyunk a tényleges munkaváltástól.

Ekkor lehet elkezdeni keresgélni. Felfrissíteni a CV-t, megnézni, hogy milyen lehetőségek vannak. A válasszal a kezünkben szűrhetjük az állásokat és most figyelj – jelentkezünk. Még mindig szó sincs felmondásról, csak csekkoljuk a terepet, sőt elmegyünk 1-2 állásinterjúra, hiszen egy állásinterjú még nem egy szerződésaláírás. Kipróbálhatjuk magunkat, sőt menjünk el olyan helyre, ahova egyáltalán nem mennénk, de gyakorlásnak jó. Mindig lehet tanulni valamit, főleg ha az ember parázik az interjúktól, akkor a tétnélküliek segíthetnek a későbbi fontos interjúkon. Én múlt hónapban így is tettem, volt egy szép utam a hegyekbe, már volt egy sikeres interjúm, de you never know! Végül egy kedves emaillel zártam ezt a lehetőséget,megköszönve az idejüket – de találtam mást :)

Megjegyezném egyébként, hogy jobb helyeken lehet beszélni a felettessel, ha valaki lépne. Sőt talán már előtte arról, hogy jó lenne más pozíció, más környezet vagy akármi, sőt akár teljes munkaváltás. A tapasztalataim alapján ez ritka, mint a fehér holló, de ha úgy érzed, hogy elő tudsz lépni egy ilyen témával a főnököd elé, akkor hajrá!

Na és visszatérve a képzeletbeli interjúkörökről: ha felajánlanak egy pozíciót, még akkor is visszakozhatsz! A sok „mi lesz, ha”-val elég akkor foglalkozni, amikor ténylegesen történni fog.

Amikor soha semmi sem jó

Vannak olyan munkák, amiket csak egy rövidebb időszakra tervez az ember, amolyan kibekkelős munkák. Mint ahogyan én is a legutóbbi gyorséttermi munkába csaptam bele, tudtam jól, hogy ez egy 1-2 havi dolog lesz, mert ebből se nem gazdag nem leszek, se nem „imádomamunkám” instagrammer. Mielőtt jelentkeztem volna a fő célom az volt, hogy közelebbi munkám legyen, mint az előző, hogy ne vegyen el rengeteg időt, amíg azzal foglalkozom, hogy ténylegesen munkát keressek – de közben éhen se haljak.

Azért a ló túloldalára sem szabad átesni. Egyik munkám során egész mély tapasztalatokat szerezhettem a „másik oldalról” – interjúztatóként. Volt egy ötvenes férfi, aki napra pontosan felvázolta közel huszonöt munkahelyét, amit az előző 20-30 évben hagyott ott. Végül behívtuk interjúra, ahol aztán kiderült, hogy mindig a főnök meg a kollégák voltak a hülyék. A túl sok munkahelyváltás nem néz ki jól az önéletrajzban, mindig kérdéseket von maga után, amire fel kell készülni. Nálam is több interjún előjött, hogy mi van ha ismét dobbantok, mert nem tetszik valami, de én tudtam magamban, hogy ha van olyan hely, ahol kellő mennyiségű kihívásom lesz és ráadásul még meg is becsülnek, akkor nem lesz miért mennem. Akkor és ott pont ez volt fontos számomra, és tartottam is magamat ehhez  (és a cég is megadta a kihívásokat és megbecsülést).

 

Nézd meg a poszthoz kapcsolódó videót: https://www.youtube.com/watch?v=qmi2K0-wcDU

• Next You are viewing Most Recent Post